2015. április 29., szerda

Parancs János: Mementó

szavakkal a szavakkal közölhetetlent
valami olyasmit amit el se mernék
mondani néked     amit végig se gondoltam még
a legegyszerűbb eszközökkel a teljességet
mondják el suta szerelmünk emlékét
kapcsolatunk tragikus szövevényét
egymásrautaltságunk örömét szégyenét
a tömör és jeges magányt       az olykor
mégis föl-fölcsillanó reménykedést
amit tapintatosan mindig elkerülünk
amiről sosem beszélünk     figyelmeztessen
arra ez a vers     szóljon arról ez a csend

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése