Szeicz János dr.: Kopott kő

Nézem a folyó örvénylő sodrását,
hűvös szellő leng át a parton,
majd megpihen a parti fűzen,
léptem  csikorog a kavicson.

Csillogsz, te hömpölygő víz csiszolta kő,
még az ősidőben téged
az ősfolyónak  őshulláma
szikla anyádról letépett.

Sorsoddal sodródó kő, hol volt hazád?
Vágyódol-e hazádba vissza?
Elfogadtad, egykor büszke bérc,
most partot érve, ez a haza?

Téged, aki a viharral dacoltál,
most szürke betonba öntenek
és templom vagy ház leszel, itt
szolgává tesznek az emberek.

A sorsod ismerős nekem, kopott kő,
sok emberkavicsot is görget
a történelem bőszült sodra,
s ki tudja engem hová vezet.
                                                     Kevin Kern - Childhood Remembered