Ma ugyanúgy, mint tegnap
"fecseg a felszín s hallgat a mély"
s arcunkra hűlne bánat, lelkesedés,
álságos nosztalgia, félelem,
ha megengedném.
Ma ugyanúgy, mint tegnap
"fortélyos félelem igazgat"
s ordas eszmék
langy lelkeket puhítanak
közönyös, lassú tüzeken.
Ma ugyanúgy, mint tegnap
magányától szenved
"az arany öntudat",
s ostobaságtól leverten
kiáltja:"levegőt!"
Ma ugyanúgy, mint tegnap
hideg, karmos eső hull
"lágy talajra, tulajdonra,"
könnyes lelkű amazonra,
szívünkre szitáló, "országos eső."
Ma ugyanúgy, mint tegnap
"valami nagy-nagy tüzet kéne rakni"
hazudott hiteinket elégetni:
Ne húzzák tovább szíveinket,
hogy kibírjuk jövő nyárig.
Ma ugyanúgy, mint tegnap
"ver az ér, visz az ár"
Szabados, habzó hullámokon
siklik előlünk, gyöngyfényű
arccal a lírai láng.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése