(Garai Gáborhoz)
Kit tett már némává a döbbenet;
kiben meggyaláztatott minden oltár,
mert hangja, ereje sírni se volt már;
hogy az ember milyen hitvány lehet
Aki ha szól, védtelen, s hittel szól bár,
ám akit a csalódás földre vet,
s küszködve szül csak újabb éneket:
de hite újul benne, - s szava zsoltár.
Kétkedem én abban, kit nem visel meg,
ha közönnyel, szóval, korbáccsal vernek
bárhol, bárkit, - s túltéve az egészen
magát, produkál; mindig napra-készen. -
Annak hiszek, -
ki "odaér"; - nem törtető kolompos
- minden másodlagos - a mű a fontos;
annak hiszek, -
mert fájdalma azt is késlelteti,
amiért jött: - hogy higgyenek neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése