Csak a sóról mondok le, csak a vízről, csak
a levegőről, az álmodozásról
Csak az életadó tüzet borítom le, tudni sem
akarok a lángról
Hallod az esti szorongást?
Homlokodon dobol ujja.
Ajkadon érzed a lepkét?
Elűzheted, visszajön újra
Csak az imádság menthet meg, de az isten
messze tekint, zuhanok tenyeréből
Csak anyánk szeme ért, csak az ő szava ment föl
Csak a kékről mondok le, csak a mélység
szédületéről, ugye semmiség? Csak a sóról, a vízről
Csak a kedvesről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése