M. Simon Katalin: Virágének

Mit suttog a vadvirág,
Ha ránevet az ég,
Ha arcáról könnyet
Töröl le a kósza szél,
Ha mézízű csókkal
Csábítja a hajnal,
S ő repülni szeretne,
Mint madár, dalolva.

A nyár nevét suttogja,
Ha látja kék szemét,
Pirul, ha gyöngéden
Megérinti a szél,
Ha mézízű csókjával
Ébreszti a hajnal,
Ő kelyhéből itatja
Színtiszta harmattal.