Átvérzik kezed alatt a világ
ha volt hatalma valaha feletted
színe, illata újra rádtalál
hiába hitted már, hogy elfeledted
Tebenned jár-kel, zugból zugba néz
ismeri titkolt kacatjaidat
eltűröd tőle, olykor még remélsz
kimondja végül rólad, hogy ki vagy
Mindig így volt e világi élet
bizonytalan a késő télidő
Egyszer fázott, másszor lánggal égett
csak sár, csak kő, nem múlt és nem jövő
A nagy sötétlő erdőben az erdőt
aligha látod, járkálsz föl-le benne
amid maradt: a veronika-kendő
nem tudod, miként került a kezedbe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése