születés és halál
közti zárt területen
lépkedek aláaknázva
alvásokkal ébrenlétekkel
hallgatásom óceánján
csöndem jéghegye
a látóhatárba ütközik
hatalmas léket ejt – elsüllyed
most messzire látok
olyan messzire: látásom
nem ütközik napok óta semmibe
ahogy a csillagok fénye
hónapokon át éveken át megy
vajon ki veszi észre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése