A reggeli napfény
átszűrődik az öreg
tölgyfa kérgein,
eléri a legelésző
fiatal csikó leheletét
a zöld réteken,
az erdők mélyét,
az aranyba öltözött
eget, áthatol a rügyet
bontó fák ágain,
felemelkedik a
hófedte hegycsúcsok
szirtjeire, s megáll
a tengerek felett,
áramlik felém,
átjárja a szívem
ütőereit, találkozik
velem, majd lemerül,
s elveszik a naplemente
a sötétségében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése