-részlet-
Láthatatlan szemekkel nézlek,
ahogyan írsz...
...
A papíron holdfény;
...
Alabástromokat rejtettél pilláid alá;
nem engedted, hogy bárki is lássa.
Férfiöklödbe szavakat szorítasz,
versnyi sóhajok hadát.
Nézlek.
Hónapok óta nézlek.
Hűs szoba vagy nekem;
szavaid puha folyondárjába dőlök,
és tudom:
hazaérkeztem.
Bár még sosem láttam az arcod,
de minden redőjét ismerem,
épp úgy, ahogyan tudom soraid,
gondolataid ölelkezését.
Sosem láttalak,
de mindig is bennem éltél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése