A hetedik a sorban, az ötödikből lettél,
Miután éji fényességet magadba temettél,
Játszod a nyár csillámló fényeit,
Éjszakáidon az ég csillagokkal telik.
Rák vagy és Oroszlán, két büszke szerzet,
Viseled a hozzád rendelt különös terhet,
Megosztod, uralod, ki benned született,
Készíted elő a közelgő szüretet.
Az Arvisurák szerint az Áldás hava vagy,
Itt, e féltekén az arany nyarat jelented,
Megkondul a harang, ha ismét érkezel
Neved Szent Jakabnak is csakúgy megfelel.
Itt, felénk csak forró nyár vagy,
Dőlő kalászok járnak utánad,
Tikkasztó nyár vagy az Alföld szívében,
Reszket a levegő minden ízében.
Nem mozdul semmi, csak várja a véget,
A nyáj itt e vidéken türelmesen béget,
S hiába jön majd augusztus utánad,
Elmúlik, mint te, elviszi gúnyádat.
Júliusról júliusra múlnak az évek,
Mit is kezdhetnének mostanság a vének,
Délibábot kergetve járunk a pusztában,
Éljük a júliust, s bízzunk a mában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése