Csak egy lépés
és már otthon vagyok,
otthon a bihari mezőkön,
otthon a havasi bérceken,
otthon a bácskai földön,
és otthon, ahol élek és vétkezem.
Otthon a Tisza forrásvidékén,
és ahol a Maros életre kel,
ott, ahol az Olt a Dunáig ömlik,
és otthon, ahol Édesanyám
gyerekként énekel,
otthon a Küküllő mentén,
otthon a Lajtánál,
és a Drávától délre,
és otthon ahol egy apró
királyleányt fed síri lepel.
Otthon őseim lába nyomában,
és itt is otthon akarok lenni,
itt mindezeknek a közepén,
hol rám sütnek hamis bélyeget,
nem érzem, hogy szeretnek,
bár szeretek én,
édes hazámban lennék itthon,
s tudom nemzetem sosem fogy el,
bár most ismét fogyatkozik,
de aztán mindig új életre kel,
táplálja e sok csoda,
mit mindnek látni kell,
táplálja az ezerféle sejt,
mint testében rejt:
Magyar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése