Én már akkor is szerettem,
mikor még meg sem született,
nem tudtam, de Őt kerestem,
míg koptattam az éveket,
túl voltam férfikor delén,
nem hittem jöttében már,
amikor betoppant elém,
és elragadott mint az ár.
Sokat merengtem e csodán,
mely legyőz teret és időt,
a rokonlelkek vonzalmán,
mely segít megtalálni Őt,
felismerni a sok között
az egyetlen nekem valót,
kihez az örök sors kötött,
velem lélegzőt s álmodót.
Őt, ki lesz az édes társam,
kivel mindent megoszthatok,
akire oly régen vártam
végre a szívemre vonhatok,
drága fülébe súghatom,
hogy nélküle rossz volt nagyon,
akitől végre megkapom
azt, ami a legszebb vagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése