Nincs érzéki ölelés és érintés sincs,
hiszen létezése csupán egy álom,
vágyom s idézem napfényben, éber éjben,
gyötrelmes boldogság, és mégsem bánom.
Éjszakák emlékében bujkáló remény,
szép, szerelmes álmok küldik a vigaszt
egy lenge árny képében, mely hozzám simul,
csalfa boldogság, csak árny, és nem igaz.
Senki sem lehet szebb, mint az álmaimban,
csodálhatom, s bár nem tudunk beszélni,
az elérhetetlenben nem csalódhatok,
ez fájó vigasz, mégis jó megélni.
Már rájöttem, a homlokom mögé rejtett
pillanat lehet csak egészen enyém.
Plátói szerelem, csupán fantázia,
ha bevallanám, már meg sem őrizém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése