egy percnyi csend
vágy egy csöpp magányra
pihenne már a szív
elhagyott kolostor árnya
vén vak kövek
takarva hűs mohával
úgy lenni csöndben itt
s csak tudni van madárdal
lesve titkot
éber őz figyellek
nem roppan ág
szemünkben ég lapul meg
és semmi több
egy gyík riadva éled
haláltalan a pillanat
amíg kezedhez érek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése