Tele vagyok vággyal,
színültig, csordultig.
Egyik vágy gömbölyű,
a másik szögletes,
a harmadik párhuzamos velem…
Rendszerezem, osztályozom őket,
majd egyenként kidobom
valamennyit az ablakon:
hullnak, egyre csak hullnak,
szemérmesen pusztulnak.
Nézek utánuk, bámulok,
s nem gördül könny az arcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése