Czeslaw Milosz három verse

Hit

Akkor van hit, ha valaki megpillant
Szirmot a vízen, vagy egy harmatcseppet,
És tudja róla: szükségszerű, hogy van.
Lehúnyt szemed bár ámítsa az álom,
Csak az lesz, ami volt már a világon,
S a szirmot tovább viszi a víz sodra.

Akkor is hit van, ha valaki lábát
Megsebzi egy kő, s tudja: a köveknek
Ez a dolguk: a lábunk megsebezni.
Nézzétek: a fák hosszú árnyat vetnek,
Földre hull árnya virágnak, embernek:
Árnyéktalanul nem létezhet semmi.

*
Remény

Reménye annak van, aki hisz benne:
Nem álom a föld, hanem eleven test,
S nem csal a hallás, a tapintás, látás.
És minden dolog, mit a földön ismersz,
Olyan, mint egy kert, ha a kapunál állsz.

Belépni tilos. De hogy van ilyen kert,
Biztos. Ha jobban s okosabban néznénk,
Új virágot és csillagot nem egyet
Megláthatnánk a világ kertjében még.

Ámít a szemünk, egyesek azt mondják,
Hogy nincsen semmi, csupán mi képzeljük,
De épp annak, ki így szól, nincs reménye.
Ha elfordul az ember, azt gondolják,
Háta mögött a világ máris megszűnt,

Mintha tolvajok hordták volna széjjel.

*
Szeretet

Szeretet az, ha úgy nézünk magunkra,
Ahogy közömbös, más dolgokra máskor,
Mert csupán egy vagy a dolgok között itt.
És aki így néz, bár maga sem tudja,
Kigyógyítja a szívét sok bajából,
A madár és fa barátként köszönti.

Akkor magát úgy használja, s a sok mást,
Hogy a betellés tüzében lobogjon.
Nem baj, hogy olykor nem tudja, mit szolgál:
Nem az, ki érti, szolgál a legjobban.

Kerényi Grácia fordításai