Egyszer megérted majd szenvedésed okát
S mosolyra fakaszt mindaz az égben
Ami a földön csak bánt és gyaláz
Nyugodj meg, testvér
Van, bűn, melyben minden élő vétkes
Az első szívveréstől cipeljük átkát a lehetőségnek
Hogy romboljuk, mi ékes.
Az ember, ha a halhatatlanba hatol
Csak pusztít, s házat hiába épít, vakol
Minden megszűnik, mert nem lehet
Rácsba zárni felhőket és harmatot
S a gyásszal, a veszteséggel
Nem tudunk még bánni
Nem értettük, hogyan is kell
Az életnek szolgálni.
Nem ment meg, aki már nincs itt
Nem véd meg, aki még nem jött el
A jelenben van a titokzatos válasz
S hogy még élsz, tudd, ez a jel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése