minden hajnalban
kicsordul az éjszaka kelyhe
szilánkokká csorbulnak a
álmok a reggel horizontján
felsüt a valóság könyörtelen
kegyelemként árad körém
áldás ás átok 'együtt ért
mindazzal ami' mi is
jöhet a teljességgel
nem lehet egy szavam sem
'Uram egy szót sem szóltam'
várakozom figyelek mi lehet
ami elválaszt és összeköt az a
kis vékony szál ami a
vétkek bűnök csomóival
egyre csak rövidül
Hozzád Feléd egészen Bennedig
hol maradsz
amikor átitat bennem
mindent vágyakozásod
utánam?
hiszed-e
amit mondok suttogok halkan
betöltöd-e amit kérek összecsuklottan
megteszed-e hogy fölemelsz egészen
magad fölé úgy hogy hullani
vissza sem tudjak
soha többé?
valóban eljön-e a
nap és felismerünk-e
benne téged és magunkat
teljességünk végtelen ragyogásában a
kín redőinek elsimulásában?
várok
és minden pillanat azzal
telik hogy ittlétté legyen és
árnyék nélkül beférkőzhessen az
öröm vetette fény a
lélek eresztékeibe
vajon tényleg te vagy-e
az aki minden eltévedt
bárány keresésére elindul és
vajon engem sem felejtesz-e el
megtalálni a léten legelőkről
eltűntek közül?
meglesz-e hogy
megérkezik aki ajándék és
egy csapásra betölti a
hiányt megosztja magát
megvilágít és megvilágosodik
léted egy szelete és
az is hog yvajon miért kerültél
egyáltalán ide
nem úsztam meg
hogy viszontlássam a
létvágta szenvedés nyomait
tükröződve másokon
másokét magamon
az örök
sivatag megmarad körülöttünk
bennünk is ami
változik és elviselhetővé
teszi pillantásod létünk
belsejében mélyen és
egyre mélyebbről mélyebbre
ajándékozz
meg magaddal ne vond meg
mindennapi létem kenyerét a
derűt a ragyogás lelkét juttasd
el valahogy hozzám ma is
valamiképpen
