olyan csend lett mintha a túlsó parton
néznék körül
s megriasztana az alkonyat
egyszerre eltűnt a fény
egybeolvadtak a fák
láthatatlan lett a madarak repülése
de a hold még megbújt a felhők mögött
a lomha mozdulatok
elcsendesültek
nem láttam semmit de belülre vetített
a nem szűnő gondolat
amely élesen kimetsz az időből
a félelemből és a hallgatásból
s tenyerére vesz a vágy
minden éjszaka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése