Anyának
-részletek-
1.
hová menjek
mely irányba
kutyaként vonyít a szív
de hiszen élni
kell
...
7.
hogyan szóljak
Hozzád Anyám
mit tehetek még
mit adhatok Neked
az imán és
a szívtépő zokogáson kívül
az emberi tehetetlenség
állati fájdalmát kifejező
nyüszítésen kívül
8.
és a kezedben tartod az Úr gyertyáját
ami túl gyenge hogy megvilágítsa
utolsó utad habár örökkön
oly sok erőt adtál nekünk élni tovább
a kételkedés pillanatában most pedig
Édes Mama tehetetlenül fekszel mint
hópehely bár ily gyengéden soha sem
beszéltem Hozzád habár oly sok gondot
okoztam mindig olyan voltál mint a tavasszal
virágzó kert mint a csalogány májuséji
dala amikor gyermekkoromban
az öledbe hajtottam a fejem
kutyaként várva a simogatást most
szótlanul először kérsz segítséget
tőlem
és mit sem tudok tenni
amikor a karjaim közt haldokolsz
én vér a véredből
én ember az emberségedből
én fűszál a rétedről
én belőled
...
12.
még simogatom a hajad
a nyár megőszült pókhálóját az ablakon túl
fagyos a föld a gyerekek korcsolyán siklanak az iskolába
ismét közeleg a karácsony
fenyőfákat cipelnek ereszkedik le az alkony
a szemedben felgyúlnak a csillagok
remegő szempilláidról almák hullanak
hiszen a legszebb kert vagy
érzem ereid kacskaringós ösvényein
hogyan túrják ki sietve a vakondokok
az alvadt vér megfagyott rögeit és olyan
mintha maga a vér is leállna
élettől fáradtan keresve nyugalmat
mintha már maga a test is megtagadná az engedelmességet
de te még egyre élni akarsz még oly sok
a dolgod még olyan fiatal vagy
...
14.
most pedig Te magad érlelődsz
hallgatással egy távoli csillag fakó fényébe
zártan és minden másodperccel egyre
távolodsz egyre halkabban egyre sápadtabban
és úgy érzem mintha a világnak lenne vége
mintha felvágott ereimből folyna ki egyszerre
a tanácstalanság bágyadt vére mintha süllyednék
a gyertya sós fényébe kapaszkodva
mintha a föld alá tűnnék
a pokol fenekére az örök elkárhozás tüzétől
perzselten és mint ez a parányi pók
a padló legkisebb résébe szeretnék bújni
hogy ne lássak ne halljak ne érezzek semmit
15.
Mégis együtt voltam veled
együtt érlelődtünk
16.
A világ összes gabonájában
a világ összes csillagában
a világ összes halában
a világ összes kövében
a világ összes tengerében
mindenben...
17.
és érlelődtünk habár a tenyered
oly erősen fogtam hogy a szívem is
mint az űzött vad a torkomban vonyított bár
levegőt alig kaptam csupán szőlőszemekként
hullottak szememből a könnyek
...
19.
hiszen szerettem az Anyámat
és most csak ez az ujjaimon átfolyó mosoly
maradt nekem
...
21.
ha
van mennyország Te biztosan
ott vagy
biztosabb vagyok ebben
mint a saját tíz ujjam
létezésében
...
24.
Te pedig fekszel mint egy királynő
csak egy pillanatra
aludtál el
orcád halovány lehunytad a szemed
galamb vagy ami egy pillanat múlva elrepül
a szádat csókolom
hideg
25.
gyengéden csókolom a homlokod
mintha mosolyod szilánkjait szeretném összegyűjteni
mintha a hangodat szeretném hallani
zokogok
26.
honnan kerültek ide a szegek
honnan került ide a kalapács
könyörgöm
ne beszéljetek a halálról
ne beszéljetek a koporsóról
ez csak álom
27.
hiszen az egész életünk egy nagy
álom a sírás mély kútjában születtünk
még mélyebbre hullva itt ezen a földön
csak vendégek vagyunk ez a föld csak
szálloda egyesek jönnek mások mennek
csak nagy álom vagyunk
...
29.
Oh nem Anya
Te örökkön mosolyogsz
elégedett vagy a sorsoddal még most is amikor
a hideg verembe eresztenek mintha mosolyognál
a zokogás-felhők mögül felkelő napra
zöld szöcske vagy
májusi szél
hajnalpír
...
33.
de hiszen
élni kell a szív felvonyít
mint a bánatos eb
merre menjek
Anyám
Dabi István fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése