…és kifakulunk egymásból
jövendő bolyongásainkban
mindig más és más utakon
küszködünk a frissen kaszált
rétek nyomorúság-illatával
nem gondolunk már a tejre
s az áldott emlőkre sem
halunk azért amiből születtünk
de holnaptól gyűlöljük az agg vitézt
a szerelmet
mert egykor kitaláltatott
de meg soha nem találtatott
a bátorság bennünk
hogy lépni együtt egymást ölelve
rádöbbenjünk:
hánytorgó gyomrunk nem
kozmikus magányunk
a felszín a tiltakozás
mélységekben az akarás
melyről gyávák vagyunk beismerni:
vágytuk egymást, egykor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése