1
Panyókára vetett kabáttal
jöttem közétek; vonjátok végig
ujjatokat vékony bordáimon,
s felszakad
forrón
s meztelenül
a dal –
a pubertás pirosfülű csodáit
kinőttem; két évvel ezelőtti
álmaim már horzsolják vállam,
apám vágyaival traktál,
ingeit elhordom – –
Tüzeim tisztulnak: már záporban
is égek, van egy szerelmem,
kicsit emberré tett, s mert
véle sem csalnám meg ezt
az emberséget: tiszta maradok,
mint esőben a csók –
2
Kinőtte már a Kor a pubertás
tágranyílt-szemű csodáit,
összehúzott szememben szúr
a lobogás: felelősen élni ezért
a Húsz Évért
húszévesen –
aki így lobog ma,
akár ősz fővel is,
kortárs énvelem –
Panyókára vetett kabáttal
jöttem közétek, vonjátok
végig ujjatokat vékony
bordáimon, nem kérdem már
kell vagy nem kell dalom
be nem gombolkozom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése