Mondd, hogy megérte,
mondd, hogy minden jó,
s megérte az út,
és minden kanyargó,
a szándék,
az akarat
és a szobában a fény,
mely szemedben megmaradt,
a képzelet,
mi magával ragadt.
Mondd, hogy megérte
a szív dobbanása,
a tárgyak bölcs némasága,
megérte az a pillanat,
ahol az óra
nem szaladt,
megérte az összesimuló két váll
szüntelen kacagása,
a hulló cseppek
mosolygós koppanása...
...csak mondd,
mondd, hogy megérte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése