A fájdalmat márbeágyazta lelkembe
a végtelen,
helyét átvette
a fáradt belenyugvás.
Emlékek érintik
gondolataimat,
velem mereng
a sok apró ragyogás.
Selymes-szelíden kísérik
tétova utamat
sírtól sírig –
istenem, hogy szaporodnak! –
Gyertyalángok
vívódnak a széllel,
fényeikben szeretteink lelke
áhítja és éli
az örök nyugodalmat.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése