A távolságot érteni nehéz.
Először túl sok, aztán túl kevés.
Sohasem éppen annyi, ami kell
ahhoz, hogy emberként viseljem el,
hogy ne nyüszítsek, sebbel ékesen;
hogy meg ne kövüljön tőle a szem,
s miközben nyújtják, sűrítik az évek,
ne zavarodjon meg rajta a lélek,
a fő ne adja magánál alább,
ne kopjon el, rozsdázzon be a láb,
ha túl sokat jár, vagy ha meg se moccan,
mert elakadt egy adódó szorosban;
mert hol a széles és szeles terek
határtalan legében tévelyeg
a test, hol fullasztó falak
tövében temeti el a salak,
mert hol a holdat áhítja magának,
hol elszegődik ólomkatonának,
feszül és görbül, épp csak azt nem tudja:
embertől emberig mennyire futja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése