Miképpen ág levélre és gyümölcsre,
miképpen szénre, aranyra a föld,
fényre a hold-sötét, ha nincs betöltve,
sziklára szél, ha homokban süvölt,
miképpen árra, apályra a szikla,
miképpen ágra, levélre homok,
üstökös-szökevényre éj-kalitka,
úgy emlékszik rád minden dolog,
visel magán, magáért, maga helyett,
mert te lehetsz, te vagy az egyedül,
amiből életre-halálra telhet,
ami magasban-mélyben elterül;
visel mint első, utolsó szerelmet,
mert ami elvész, benned megkerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése