...egy régi versem....Halottak napjára...
Szóhiányos csendes este,
emlékekbe temetkezve
versek felett elmerengek.
Mindenben téged kereslek.
Bíbor fényű alkonyatban,
délre húzó madarakban,
a búcsúzó nyárutóban,
mindenben téged kereslek.
Korhadó fák nyögésében,
a viharos őszi szélben,
fagyos éjek köpenyében,
mindenben téged kereslek.
Temetőben sírod felett
kinyújtanám mindkét kezem,
ölelnélek – nem tehetem.
Mindenben téged kereslek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése