2015. november 25., szerda

Erdei-Szabó István: Sóhaj a fákhoz


Fák: sejtelmes, sudaras lények,
az ég felé törő
fegyelmezett teremtmények,
hajlíthatók és hajthatatlanok egyben
örökkön megtartó
tiszta révületben.
Fák: lélegző elevenek.
Magukban állók az
egyre növekvő szédületben.
Fák: isten lélegzetének
sóhajai a szélben -
majd őrizzetek engem is
a leküzdhetetlen rettenetben.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése