Ez az éjszaka
szemhéjam mögötti láz
rám ijeszt megpróbál provokál
mintha világ-nagy súly alatt járnék
rám szakad minden árnyék
gyermeki félelembe juttat vissza
ez a tengermélyi lucskos éjszaka
Ez az éjszaka
szemhéjam mögötti láz
vergődik benne a napvilág
kiáltanék még egyszer érted
mosolyod sátrába térnék
vicsorog rám a céda világ
torkomban emészthetetlen homok
csikorog az idő-töredék
Ez az éjszaka végleg bezár
hány cellája van reggelig
micsoda furcsa csapda
önmagát bővítő labirintus
se vége se hossza
mintha mindig éj lett volna
nem ébredek innen tavaszra
csak télre gyolcs fehér hóra
Ez az éjszaka
éveket rabol tőlem
nem álmodom nem ébredek
mégsem maradok észrevétlen
terjeszkedik bennem végleg
közelít az utolsó éj
világok omlanak össze bennem
s megrabol a kolduló remény
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése