Nincs már mit rejtenem
csontomon is áthatol a század
előbb tudják hogy álmodom veled
pedig szemem tengerében látlak
kisiklik kezemből a mozdulat
mintha ez is meg lenne írva
sírni nem tudok immár érted
végképp ki vagyok okítva
Elkallódnak belőlem a tájak
fölöttem összecsap az idő
Isten harangszavát várom
ahol fiává fogad az idő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése