-részletek-
Köszönet
Köszönöm neked a szerelmet,
amellyel a semmiből megalkottál.
Köszönöm azt a néhány évet,
amit életedből nekem adtál.
Köszönöm neked a dalokat,
az álmatlan éjek meséit,
hogy mosolyod ma is ugyanaz,
köszönöm neked, hogy vagy!
Találkoztunk. Adtam - talán mindent, amit adhattam...
Te? Annak csak te vagy a tudója, de köszönöm, amit kaptam tőled, sokat, nagyon sokat jelentett és jelent nekem. Vágyat adtál, szerelmet... Kevés a szó, amivel mindez megköszönhető. Kevés, még ha számtalan vers őriz is téged...
Szeretlek, de más az utunk - az itt és a most nem létezik. Vajon érzed-e majd a zajos városi estékben te is, hogy összetartozunk? A mélyben vagy fent a szellemvilág örvényében, valami összeköt – összekapcsol minket...
Várunk.
Én őrzöm az álmaimat, hűségemet a vágyhoz, a szerelemhez. Korszerűtlen világom korszerűtlen érzéseit. Hosszú utat tettünk meg egymásig, majd együtt, és hosszú az út, ami előtted áll. Nekem az elképzeltnél rövidebb út szabatott. Egy másik útra készülődve, most bocsánatot kérek tőled, hogy nem szerettelek jobban, s néha nem fogadtalak el olyannak, amilyen vagy.
...Változok, változol, de a mélyben, a lelkek örvénylő birodalmában önmagam maradok, s te is maradsz olyan, amilyennek csak én ismerhetlek, amilyennek szeretlek. (S erről szólnak a dalok.)
Zuhog az eső.
Sorsunk meséjét mossa.
Hol volt, hol nem volt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése