Óvatosan, lassan – arcunkon maradék derű –
finom mozdulatokkal lebegünk,
a szférákat szeli szárnyunk ide-oda,
patyolat ingünk világol,
lassan, hisz van időnk, úszunk, repülünk,
csak hát a levegő hasít, jaj, hogy
szúrnak a kések, tépázódnak a szárnyak,
lebegés még vagy már zuhanás ez,
mégis óvatosan, lassan – arcunkról tűnik a derű –
finom mozdulatainkkal el csak el a földtől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése