Várom, fenyőtűk zöldaranyát
hó-fény hogy lepje, áttetsző jégtükör,
jégcsengő, dérfodros legyen az ág,
ünnepi harangon hogy kibuggyanjon
a visszafojtott Csend, elérjen földön,
égen, viruljon ez a törékeny üvegvirág...
Várom, három királyok kíséretében
egyszer csak eljön, s az ember szívében
halkul egy percre a zajos világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése