Álmaimban túllépek magamon
és lelkem szabadon szárnyal,
a végtelen partjaira juthatok
versenyre kelve az óceánnal.
Elmúlik minden, mi mulandó,
a test, a vér is elenyész,
és az örök, mit nem érthet halandó
lelkünkben új s új erőre kél.
Fáj az elmúlás, a lét könnycsepp
csupán a végtelen tengerén,
tükörében felsejlik az ismeretlen,
kitágul a mérhetetlenség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése