A lét sikolya a teret betölti.
Egyre borzalmasabb. Tónusa fáj.
Még kis idő, és olyan fokon áll,
a romlás, mint a Vízözön előtti.
Állapotunkkal jó volna törődni,
nehogy végleg befedjen a homály.
Nagy lesz az éj, még nagyobb a muszáj;
ha a világ majd elkezd füstölögni.
Rendületlenül hittük: az igazság
még szóba jön; lesz új becsületkódex.
Vallottuk: a rossz után minden jó lesz!
De terjed a nemtörődöm hanyagság;
vele akadunk össze éjjel-nappal;
lassan felfogjuk, bizony szörnyű baj van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése