Ide érkeztünk, most itt állunk körben,
kéz a kézben; mozdulatlanul várunk
valami égi csodára, miközben
egyre feltűnőbb gyámoltalanságunk.
Félünk megszólalni, de nem is lenne
jó megtörni a ránk szakadó csöndet,
így együtt egy dolognak van értelme,
elodázni mindent, ami ködös lett.
Ki fejti meg bizonytalan jövőnket?
Ki értelmezi az igét számunkra?
Ki adja vissza csökkenő erőnket?
Az évek óta bennünk lakó szörnyet
ki hajtja ki belőlünk, ki ad újra
hitet, reményt? Mindennap s egyre többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése