Milyen is vagy?
Kicsit füstös és kicsit tömény
és fanyar is egyben, mint érett birs
őszi alkonyokon,
mikor nehéz ágak súrolják a földet
és párásan felsejlik egy templomtorony.
Milyen is vagy?
Még mindig beleborzongok nyár színű
szemed mély barna tüzébe,
ahogy tekinteteddel rabul ejted időm,
mint aki büntetlenül ívelhet át múlton,
túl jelenen és tűnődő jövendőn.
Varázserődet bírod egyre mindig,
úgy hiszem mintegy öntudatlanul,
mikor vállam ívéhez hozzáér a vállad,
ha vágyad hűs burokként reám borul.
Milyen is vagy?
kicsit kék vagy és fénylő is egyben,
mint mikor vén hajók szelik át
az álmodó nagy tavat.
Két évtizede szeretlek immár.
Nekem az vagy, aki voltál
és leszel – aki vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése