Ó, milyen szép lett volna,
ha az álmok valóra válnak,
kezed fogva, dallal fogaink közt
indulnánk a messzi világnak,
de helyette itt az üresség,
a csend minden percemen át
élesen csikordul, veled már
nem gyújthatok fényt, álmot.
Ó, milyen szép is lett volna,
ha vágyaidban tovább élek,
s nem kell tartanom tőle,
hogy elvesztem, el az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése