Ma is eléltem, mint a fű,
- a Földet átöleltem!
Milyen szívesen lenne hű
a szívem, e telhetetlen.
De elsodor a vérfolyam,
viszi a szívemet;
nem akart, vágy: - amolyan
szédülő révület.
Még megvagyok, mert összefog
a csontok erdeje,
gyökerek ujja közt homok,
- játszik a szél vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése