Én nem leszek az arcodon árnyék,
nem leszek ránc a szemed alatt,
nem szúrok egy nap aljasul beléd,
nem leszek nyílt seb, sem a varrat.
Nem költözöm szemedbe - bár szívesen tenném -
a mozdulatod is mind meghagyom neked,
nem leszek nyomasztó, vagy meghitt emlék,
se a sötét titkod, se a szégyened.
Miattam nyugodtan nézhetsz a tükörbe,
- ehhez értek- eltűnök nyomtalan,
nem csúszik szavad se, életed se félre,
s a nyakkendőd is helyén megmarad.
Két szavad közt a köz, a csend leszek.
Ha meg is maradok - észre nem veszed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése