Ne lesd a mások titkát!
Tűnik piciny varázsuk,
a mese egyre ritkább,
s az Istent sose látjuk.
Titok dereng a versben,
a ríme kicsiny lábnyom
a bűvös rengetegben
egy elfelejtett tájon.
A múlt harangoz néha
régen kiégett tornyán.
Az ember mind poéta
s a vers sosem koholmány.
Ha nincs amiben hinned:
az Isten jó mesének,
az álom: páncélinged
és erőt ad az ének.
A történések ellen
titkos pajzsod a lélek,
ha meghátrál a szellem
s a szerelem csalétek.
Figyelj e fedezékben
a szavak igazára!
A sors bizony merénylet
s a szó a szív hazája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése