Szép szóval ígérgetéssel
kérték a szegénységemet
Nem nyithatom meg - mondtam
a puszta szájpadlásomat
nem adhatom azt amit én is
örökre ajándékba kaptam
amit holtomig
a síromig
némaságomig
oly féltve tartogattam
Szép szóval fenyegetéssel
kérték a szabadságomat
Nem csukhatom be - mondtam
a napsütötte tenyerem
his belőle madarak csipegetnek
így minden reggelre üres
azután testvéreimmel
felebarátaimmal osztozom
így minden estére üres
Kölcsön vagyok
amit egy kéz a másiknak
vigyázva visszaad
csontjaimmal
már egy másik évezrednek tartozom
Így ha nappal
szemem világát lecsukom
arcomra csillag-éj borul
tüzes nap köszönt rám este
ha felnyitom
Ha fáradok
fejem őrlő malomkövekre hajtom
s nem alszom el
csak álmodom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése