Aki végül magára marad,
annál nincsen keserűbb falat.
Elment, visszajön, mégis félek,
nem bírom az egyedüllétet.
A gyerekeink szanaszéjjel,
eljönnek hozzám minden éjjel.
Másképp üzen a hangok csókja,
mintha mindenik itthon volna.
Valamit rosszul választottam,
eltévedtem a válaszokban:
minden vágyam küszöbbe botlott,
minden szerelmem tévedés volt,
becsaptam magam, sajnálhatom,
hogy nyitott szemmel jártam vakon.
Nem tudom már, hogy hova menjek,
talán van egy zuga a mennynek,
ahol megtérnék, s megszeretnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése