Haraptam a mézeskalács világból.
Azt mondtad, hogy
ez a te tested,
te sorsod,
te szerelmed,
te csókod.
Szép ez így.
Nevetésedtől
leolvad tekintetemről a magány,
és bús óráimban már
bokrosodik bennem a kétség:
szerelem ez
vagy már régen,
régen valami más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése