emberarcunkon a szakáll
megfagyott jég,
lesodródunk az útszélére,
ide, a temetőbe,
tetovált bőrünkön már szégyen a gyász.
Terrorban élünk mindahányan,
keskeny hazánkat ellepi a nemzetközi gaz,
új úri bandák grasszálnak
országszerte,
szablyaszelek sepernek végig honomon,
eladható a föld, az ország,
eladható bennem a magány.
eladható:
a karzaton átbukó sikoly,
eladható lelkemből a csend,
szalmasárga hajnalok az űrben,
útszélén az apró
kavicsok.
Mert Isten arca is homorú
a kitaszítottság
gödrei között
és homorú az ég is,
üvegharang, amely ránk borul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése