2016. május 12., csütörtök

Molnár Krisztina Rita: Holtomiglan-holtáiglan

És addig ölelték egymást,
míg ronggyá foszlott a testük,
s nem maradt másuk:
a lélek.
Fénylett, mint
csigahéjban fénylik a vízcsepp.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése