Mint mélybe zuhant,
beteg verebet,
láss meg trónodról, Istenem!
Félfillérnyi szürke életem
nem csillog, nem tükrözi Lényed.
Eléd hoz mégis könnyet, verítéket,
szomjazva a fényt, mit bűne eltakart.
Gyógyító szavad mindig jót akart,
csak szemem másfelé nézett:
sorsok romjain keresett Téged.
Kutatva, fázón most is ott kiált:
Gödröm alja, Uram, ne süllyedjen tovább!
Kövezd ki, kérlek, adj szilárd talajt!
…Egy kéz feléd nyúl,
s várja, hogy megragadd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése