Dabi István: (...)

lassan szertefoszlanak
a régi szavak
és ködfelhőként
úsznak utánam
míg
a szám hozzá nem szokik
az új szavakhoz
amikor újabb hangok
pattannak le a nyelvemről
és csúsznak ki a fogaim között

a régi hangok
lassan elmosódnak
így felejtjük el
a hazánkat?