Kössél hozzám halvány emlékeket,
derengő szálat fonj a múlt hajába,
csak gyengéden, ha les a pirkadat,
orsódra dőlve még ébren találna,
ne szőj haragtól bíbor szalagot,
ne gubancolj vad sérelmet belé,
csak fésüld végig hosszan, lebegőn,
s az éj kitárul szent Kelet felé,
és felfeslik az ezerarcú fény,
mintába fog a múltnak szövőszékén,
s a mozdulat hajlongó dereka
átsejlik már a reggel kelme-kékjén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése